Mivel meghatározott időtartamra érkezik a céghez, az interim manager a feladatra összpontosít. Ha jól teszi a dolgát, tevékenységének hatása még sokkal az után is érzékelhető, hogy ő maga már másik projekten dolgozik. Vannak azonban fogások, amelyeket elleshetnek tőle a környezetében dolgozók.

 

Ilyen például az, hol választ helyet magának egy értekezleten. Mindig a vezető helyre ül: az asztalfőre, a lehető legtávolabb a bejárattól. Ezzel meghatározza a résztvevők csoportján belüli helyzetét.

 

Másokat gyors cselekvésre ösztönöz, de ő maga nem kapkod, nem siet. Amikor eljön a kávé- vagy ebédszünet ideje, ő lép utoljára a büféasztalhoz. Ennek jelképes üzenete van: hagyja, hogy a többiek energiát vegyenek magukhoz, amire a munkavégzéséhez van szükségük.

 

Amikor megszólal, előadást tart, beszédet mond vagy megbeszélést vezet, határozottan és felkészülten teszi ezt (gyakorol is előtte). A hallgatóság nem annyira a tartalomra, mint inkább a prezentáció mikéntjére reagál: hangnemre, testtartásra, arckifejezésre, kézmozdulatokra.

 

Az interim manager mindig a saját példájával vezet. Nem csak akkor, ha épp nyilvánosan szerepel, hanem minden pillanatban, amit munkahelyen tölt. Azzal is, hogy mikor érkezik reggel, mit visel, milyen hangulatban van, pl. mosolyog-e.

 

Mindig úgy viselkedik, mint akit mások látnak és megfigyelnek. Mert ez valóban így is van: a munkatársak kíváncsiak az interim managerre.

 

Végül: közlései mindig egyértelműek. Az „igent” vagy a „nemet” félreérthetetlenül mondja ki. Képes elfogadni saját érzelmeit, megérzéseit, és ezeket beleépíti a döntéseibe. Az általa vezetett csapat mindig pontosan tudja, mit akar: ez megnöveli a team tagjainak magabiztosságát és összeforrasztja a csapatot a közös cél érdekében.